Amit mi gondolunk a közösségi oldalakon folytatott kommunikációról

Amit mi gondolunk

a közösségi oldalakon folytatott kommunikációról

Egyre gyakoribbá válik, hogy a gyermekintézményekben valamelyik (elsősorban a Facebookon) alakítanak egy zárt csoportot, melynek felületén keresztül is folyik a kommunikáció az intézmény és a szülők között. Sőt, pontosítanék: az iskolai osztályok vagy óvodai csoportok és a hozzájuk tartozó szülők között. Hiszen talán nincs is olyan közoktatási intézmény, akinek benne lenne a Pedagógiai Programjában a szülői kapcsolattartás e formája. Maga a forma nem is ördögtől való, hiszen haladni kell a korral, de a szabályozása, pontosabban a szabályozatlansága már felvet némi kérdést.

A ma pedagógusa nem tartozik a digitális bennszülöttek csoportjába. Sokan még fekete-fehér televízión, írógépen és iker telefonvonalakon nőttek fel. Nem nagy a különbség a szülők körében sem. A kor technikai kihívásai sokakat digitális bevándorlóvá tettek, egyre többen kezelik gyakorlottan a különféle kütyüket, magabiztosan szörfölnek a világhálón. Ma már szinte mindenkinek ott lapul a zsebében az okostelefon, ami igazán felhasználóbarát, hiszen nem kell túl mély informatikai ismerettel rendelkezni annak használatához. Hasonló a helyzet az egyik legnépszerűbb közösségi oldallal, a Facebookkal. Némi görgetés és koppintás után hozzájutunk bármilyen tartalomhoz, amit gyorsan lájkolhatunk is. Sőt egy kattintás, és meg is oszthatjuk bárkivel! Hasonlóan könnyű a posztolás, vagyis az általunk történő feltöltés. Szívesen megosztjuk élményeinket, fotóinkat magunkról, családunkról, barátainkról, gyermekünkről és gyermekünk barátairól.

Bizony, néhány kattintás, és fent van minden! Azt mondják, ami egyszer felkerült a világhálóra, az ott is marad örökre. Ehhez nem tudok hozzá szólni, mert magamat is a bevándorló és az analfabéta közé helyezem.

Azt azonban érzem és látom, hogy a megosztások, a csoportokban történő kommunikáció illemtana, jogi következményekkel kapcsolatos ismerethiányok előbb vagy utóbb gondot fognak okozni.

Az óvodákban egyre népszerűbbek a zárt facebookos csoportok. Előnyei a gyors információáramlás, a biztonságosnak látszó megosztások, hiszen csak a tagok láthatják azokat. Tudatlanságból vagy emberi gyarlóságból lehetnek kellemetlen szituációk a csoporton belül, ha induláskor nem fektetünk le alapszabályokat.

És itt nem csak a csoporton belül megosztott képek további megosztására gondolok! Mivel az okostelefonnal szinte állandóan elérhetőek vagyunk az internet által, hamarabb utolérjük észrevételeinkkel egymást, ezáltal azonnali reagálásokat várunk viszont. Itt viszont felmerül a privátszféra védelme, mennyire engedjük a szülőket a pihenőidőnkben belelépni, vagy mi magunk mennyire lépünk a szülők pihenőidejébe.

Mindezek miatt, a későbbi esetleges problémák elkerülése miatt fontosnak tartom ezeknek a zárt csoportoknak valamilyen szintű szabályozását, elsősorban felhívó jelleggel. A csoportok ugyanis nem az intézmény hivatalos kommunikációs csatornái, viszont szereplői az intézményhez köthetőek. Nevelőközösségünk javasolja minden új Facebook csoport alakításakor a következő szabályok tisztázását:

1.      Zárt csoportok szülői és pedagógusi kezdeményezésre is létrejöhetnek, de ugyanolyan elvárásaink vannak mindkettővel, mert az intézményhez köthetőek.

2.      A csoport alakulásakor tisztázandó, kik lehetnek tagjai a csoportnak. Javasolt elsősorban a szülőket és a pedagógusokat bevonni.

3.      A csoportban elsősorban a csoport tagjaival kapcsolatos információk, képek kerülnek megosztásra.

4.      Hiányzás bejelentése, ebéd lemondása nem ezen a felületen történik, mert a pedagógus nem figyeli munkaidőben a telefonját.

5.      A bejegyzések során mindig tiszteletben kell tartani a személyiségi jogokat. Nem lehet sértő sem a gyerekre, sem a szülőre, sem a pedagógusra, sem az intézményre.

6.      A bejegyzések megosztása, kimásolása csak a tagok hozzájárulásával javasolt.

7.      Az esetlegesen sértő vagy bántó bejegyzéseket a csoport adminja jogosult törölni, hiszen ez a fórum nem a személyeskedés színtere.

8.      Bejegyzéseinkre várt válaszoknál tiszteletben tartjuk egymás pihenőidejét. Nem várunk azonnali reakciót munkaidőben, késő este és hétvégén. Ez különösen vonatkozik a pedagógusra, mert ő munkaidőben elsősorban a gyermekekkel foglalkozik.

9.      A zárt csoportban történő kommunikáció nem helyettesítheti a személyes kapcsolattartást.

10.  A zárt csoporton kívül úgy osztunk meg másokról képeket, hogy kikérjük az illető hozzájárulását, kiskorú esetén szülőjének hozzájárulásán.

Minden kedves szülő figyelmébe ajánljuk a http://saferinternet.hu/, valamint a http://www.bibianeten.hu/ oldalakat ahhoz, hogy minél biztonságosabban és tudatosabban élvezhessék az internet adta szabadságot a felnőttek is és a gyerekek is.

A kódolás első lépései az óvodában

Tevékenység tervezet

Óvodapedagógus neve: Babarczy Andrea

Helyszín: Zuglói Kincskereső Óvoda

Időpont: 2017. április 11.

Csoport neve, összetétele: Okosodó Kincskereső Tehetségműhely (nagycsoportosok)

Tevékenység	Eszközök	Cél	Szervezési formák, módszerek	Fejlesztési területek	Várható eredmény
I. Hangulati bevezetés: figyelemjáték (szóismétlés)	nincs	Figyelmük játékos felkeltése.	-frontális -magyarázat, gyakorlás	Figyelem, ritmus, szerialitás.	A játékkal ráhangolódnak egymásra, a koncentrálásra.
II. Kedvenc tehetségműhelyes játékom bemutatása röviden	nincs	Választott játék bemutatása érthetően	-frontális, egyéni -magyarázat, egyéni segítségadás	Beszédkészség, együttműködési készség, türelem	Meg tudnak egyezni egymás között, hogy milyen sorrendben mutatják be a választott játékot, azt érthetően el is magyarázzák nekem
III. Egy, közösen választott játék közös játszása két csapatban	táblás játékok	A játék szabályainak és stratégiájának összefoglalása játék közben	-Kooperatív -magyarázat, bemutatás, gyakorlás, egyéni segítségadás	Együttműködési készség, türelem, stratégiai gondolkodás	Össze tudják foglalni a választott játék lényegét, játék közben érthetően tudják elmagyarázni a lehetséges variációkat, lépéseket, ebben együtt tudnak működni
IV. Code.org bemutatása, kipróbálása felváltva a labirintus sorozatig	2 db laptop		-Kooperatív -Magyarázat, bemutatás, gyakorlás, egyéni segítségadás		Meg tudnak egyezni az eszközhasználatban, ráéreznek a programozás lényegére, képesek lesznek a feladatok megoldására
V. Hangulati levezetés: figyelemjáték ismétlése csukott szemmel (szóismétlés)	nincs	Figyelmük játékos felkeltése.	-frontális magyarázat, gyakorlás	Figyelem, ritmus, szerialitás.	A

Reflexió

Tervezés reflexiója

A program olyan csoportban lett kipróbálva, ahol ismernek engem a gyerekek, de még magam nem vettem részt az ő műhelyfoglalkozásukon. Előzetesen érdeklődtem a kollégánál, hogy szokta szervezni ezeket a tevékenységeket. Szerencsére hasonló szisztéma szerint, mint két évvel ezelőtt magam is a Zenei tehetségműhelyben. Alapfelállás, hogy a foglalkozás elején és végén mindig van ráhangoló és levezető játék. Közte szervezünk különböző fejlesztő tevékenységeket.

Maguk a foglalkozások - mivel nagycsoportos, beazonosított tehetségpalántákról van szó - ebéd után egy órás időintervallumban történnek. Utána a gyerekek visszamennek csoportjukba, és ők is lefekszenek még egy kis időre. A tehetséges gyermekek sajátossága, hogy általában kevésbé igénylik a délutáni alvást. Azonban a Pedagógiai Programunkban megfogalmaztuk, hogy egy óra ágynyugalomra minden gyermeknek szüksége van. Így, ennek tükrében alakítottuk ki az egyéni tehetséggondozás gyakorlatát.

A műhelyvezető kollégától azt kértem, hogy hozza be azokat a játékokat a foglalkozásra, amit eredetileg is betervezett, mert nem szeretnék nagyban eltérni az ő éves tervétől, hanem csak azt szeretném kipróbálni, mennyre illeszthető be a számítógép a táblás játékok közé. Éppen ezért a foglalkozás nagy részében az ismert táblás játékokkal játszottunk. A tervem az volt, hogy ők is bemutatnak nekem egy kedvenc játékot, cserébe én is bemutatok nekik egy számítógépes játékot.

Végrehajtás reflexiója

A ráhangoló játékkal felkeltjük a figyelmet,”összerázzuk” a csapatot, amire azért is van szükség, mert több óvodai csoportból jönnek ebéd utáni teli pocakkal a gyerekek. A mai játék szóismétlős figyelemjáték volt. Öten játszottunk, négy gyümölcsnevet ismételtünk sorban, egyenként, a második gyümölcs nevére koppintani kellett az asztalon.

Alma, körte, dió, szilva, alma, körte, …

A kis megakadások, tévesztések után sikerült kétszer körbeérni hibátlanul. Meglepő volt, hogy türelmesen várták a gondolkodó társukra. Ez valószínűleg a sok táblás játéknak is köszönhető, amit egész évben tanultak. Ebből is látszik, mennyire komplexen fejleszti a gyermek személyiségét a matematikai játékok mindegyike.

Ezután mindenki odahozott egy játékot a készletből, amivel a legjobban szeretett idén játszani. Szerencsére nem volt vita, mindenki mást választott, hiszen bőven volt választék. Sorban, általuk meghatározott sorrendben bemutatták a játékokat. Nekem, a „tudatlannak” olyan érthetően el tudták mondani a szabályokat, a játékok alap trükkjeit, hogy ismét rácsodálkoztam arra, mennyi mindent lehet fejleszteni ezekkel a játékokkal. Hiszen nem csak bábokat rakosgatnak egész idő alatt, hanem felismerik és meg is fogalmazzák az összefüggéseket, tanítják egymást, kivárják egymást.

Azt kértem a társaságtól, közösen egyezzenek meg egy játékban, amit együtt játszanánk. Itt sem volt vita. Elfogadták egymás véleményét némi érvelés után. Látszólag nem a domináns személy döntött. Talán ilyen csoportban nem is nagyon lehet domináns senki, hiszen ők mind külön kis egyéniségek.

A játék után következett a technika pillanata. Szerencsére sikerült wifire kapcsolódni mind a kép géppel. Ezt a mennyiséget ehhez a létszámhoz elegendőnek tartottam, mivel első alkalomról van szó. Először megkérdeztem, ki szokott gépet használni. Itt jött az első nagy levegő vétel: SENKI közülük. No, akkor rajtam a felelősség, hogy vezetem be őket a számítástechnika rejtelmeibe!

Az első feladatsort én kattintottam az ő válaszuk alapján, közben magyaráztam a felületen látható jeleket és hangeffekteket a további egyéni feladatmegoldáshoz. Utána felosztották magukat a két géphez, s párhuzamosan kezdték a játékot.

Második nagy levegő vétel: KETTEN BALKEZESEK! Sebaj, átállítjuk az egér gombjait. Ez valamiért nem sikerült. A kolléga megnyugtatott, hogy a lánya is balkezes, de nem állította át, mert így tanulta az iskolában, s otthon sem kell állandóan átállítani a közösen használt gépen. Az én gépemnek elég kicsi egere van, ennek ellenére nehéz volt a gyerekeknek az egérmozgatása. Igaz, hogy lakkozott felületű asztalon, egérpárna nélkül dolgoztunk. Erre sajnos nem gondoltam. Mozgatás gyakorlása során csak a kattintásokban kellett segítenem, mert hiába volt keskeny az egér, mégis csak hosszú volt a kezükhöz. A játék logikáját gyorsan megértették, élvezték a „beprogramozott” figurák mozgását.

Önértékelés reflexiója

Úgy hittem, kellőképpen felkészültem egy éves műhelymunka végén, az alkalmi vendég szerepét betölteni. Tájékozódtam az éves tematikáról, arról, hol tartanak most a gyerekek, milyen a foglalkozások felépítése. Ez azért volt fontos, hogy ne zavarjam meg túlságosan a műhely rutinját. Ebben nem is volt gond.

A számítógép használatát is igyekeztem kellőképpen előkészíteni. Szerintem ehhez jó programot választottam, mert kellő feladatot tartalmaz az előkészítésre, az egérhasználat gyakorlására. Talán lehetne előtte más játékokat is játszani, például a táblás játékok online formáját, hogy a programozás elkezdése előtt biztos egérhasználókká váljanak. Az egérpad használata is segítené őket a lakkozott asztallapon. Továbbá célszerű lenne felmérni a balkezes gyerekeket, s előtte érdeklődni a szülőknél az otthoni használatról. Talán azt is érdemes lenne felmérni, mit szólnak a szülők az óvodai számítógép használatról, s beszélgetni velük valamilyen formában (szülői értekezlet, szülői klub, stb.). Az egyik kislány mondta, hogy anyukája tiltja otthona „kütyüket”. Ezzel az egy alkalommal talán nem gázoltam bele egy család értékrendjébe.

Összességében sikeresnek mondhatom a próbálkozást. Érdemes gondolkodni azon, hogyan lehetne a jövőben beépíteni legalább a tehetséggondozás gyakorlatába a számítógép használatát. Jelenlegi infrastruktúrán keretei között (gyenge wifi hálózat, gép hiány) nem is lehet nagyon másban gondolkodni. Továbbá a pedagógusok képzettségét, informatikai ismereteik bővítését is szorgalmazni kellene. Számomra érdekes kísérlet, jó játék volt, ami újra elindította a hangyát énbennem.

Ha elindul az a bizonyos hangya

Ha az óvónő belső önindításból jelentkezik egy óvodapedagógusoknak meghirdetett, ráadásul először meghirdetett, óvodai IKT-s képzésre, az már önmagában megindítja azt a bizonyos hangyát. Ha ez az óvónő még vezető is, akkor már egy egész hangyacsapat indul masírozni. Na, ez így történt ez az én esetemben is.

Feladat, házi feladat gyanánt, egy gyermekeknek szóló alkalmazás óvodai használatának kipróbálásáról, arra való reflektálás a gyakorlati alkalmazás lehetőségeiről, esetleges buktatóiról, egy blogbejegyzés formájában.

Nomármost! Az óvodák nagy többségében a vezető és az óvodatitkár asztali számítógépén kívül alig van más IKT eszköz. Ha jól végiggondolom, nincs ez másként nálunk sem. Természetesen a diavetítő ott lapul a szertárban és a könyvtárban a vetítővászonnal egyetemben, s a nevelői szobában is van egy elég régi számítógép konfiguráció. Laptop, tablet, digitális tábla egyáltalán nincs. Illetve egy laptop a vetítésekhez egy projektorral van. Milyen jól jött minősítésekkor!

Gyerekek számára azonban ezek elérhetetlenek. Tartok tőle, hogy a kollégák nagy részének eszébe sem jut ezeknek az eszközöknek használata a csoportban. Bár a diavetítőt néhanapján használjuk a  könyvtárban, mert az eleve egy sötétebb helyiség, így függönyökkel egészen jól besötétíthető nappal is.

Óvodapedagógusaink nagy része negyven feletti, inkább az ötven közelében, vagy afeletti korosztály. Bennük még él a digitális technikával szembeni ellenállás, ami a digitális kompetencia hiányából is fakadhat. Azonban a pályájuk elején járó kollégák nem tudhatják, milyen körülmények között fognak dolgozni 15-20 év múlva, azt pedig senki sem tudja prognosztizálni, milyen világ várja a gyermekeit akkor, felnőtté válva. Nekünk pedig arra a világra kell felkészítenünk a ma gyermekeit, olyan kompetenciákat kell fejlesztenünk, ami bennünk is hiányos, vagy teljesen hiányzik.

Ezért vállaltam óvodavezetőként ezt a kompetenciabővítést, ami teljes mértékben hiánypótló számomra.

Felmérve a lehetőségeket, az adottságokat, no meg a házi feladatot, maradtam a hagyományosabb formánál, vagyis a laptopot választottam. Az ugyanis átmenet a mobil és az immobil eszközök között. Könnyen mozgatható, bevihető a csoportba, kicsi a helyigénye, még megfizethető, nagy a tárhelye, s általában minden háztartásban megtalálható. Így a csoportba bevitt alkalmazásokat otthon is használhatja a gyerek. Ez ugyanígy vonatkozik a tabletre és a mobiltelefonra is, de most maradok a laptopnál.

A képzés során ajánlott alkalmazások közül számomra leginkább használhatónak Code.org játékos programozás tűnt. Több okból is. 

Először is magyar nyelvű!

Ez a magyar lakosság idegennyelv ismeretét tekintve nem elhanyagolható. Azonkívül a gyerekek sem értenek még angolul, bár ez őket kevéssé szokta zavarni, de mindenképpen szerencsésebb, ha saját nyelvén szólítja meg a gyereket a program.

Másodszor, nagyon szép, gyermekbarát a grafikai kivitelezése. Akár egy mesekönyv.

Harmadszor, korosztályra bontott, s ezen belül az óvodás korosztály is szerepel!!! Az óvodás korosztályt 4-6 éves korra jelzi. Ez ugyebár a középső és nagycsoport. Elvileg. Mert a gyerekek sokfélék, különböző képességstruktúrával rendelkeznek. Azonban én magam feladatokat inkább a nagycsoportos korosztálynak, illetve a fejlettebb gyermekeknek ajánlanám. Ugyanis szükségeltetik hozzá a téri irányok ismerete, még ha nem is nevezzük nevén a jobb-bal relációt. A játékok során a négy égtáj elnevezés szerepel, de valószínűleg az is ismeretlen egy középsős korú gyereknek. 

A játékkal való ismerkedés során ráeszméltem arra, hogy néhány évvel ezelőtt magam is készítettem hasonló elven alapuló, de nem digitalizált, tájékozódós játékot. A Navigátor nevet adtam neki. 4x4-es hálón kell lépni kártyán megadott kódolt utasítások alapján. Először, mint minden játékot, nagyban, lehetőleg mozgással végeztük, majd fokozatosan haladtunk a papír felé. Ott használtuk segítségképpen a bal oldal-szív, és jobb oldal-kéz figurákat, Porkoláb Kati néni után szabadon.

A kártyán csak a jelek láthatóak, előtte megbeszéltük jelentésüket. Mindig hangosan kellett leolvasni az utasításokat, hogy javítani lehessen. A differenciálásra gondolva többfajta kártyacsomagot, több-kevesebb lépéssel állítottam össze. Az egyszerű feladat két lépéses volt, a nehezebbek akár öt lépésesek is lehettek. Ez a 4x4-es hálón elegendő is volt. Akár párban is játszható a játék.. Egyik gyerek vagy felnőtt utasít, másik lép. Végül pedig papíron is megoldható. Önellenőrzés gyanánt a kártyacsomag hátán ott volt látható a célba érkezés helye.

Mondhatnám, hogy megelőztem a koromat! Ez azért ebben a formában nem igaz, de ezek szerint saját magamat talán mégis.

A Code.org ugyanúgy, mint egy rendes pedagógus, a fokozatosság elvét alkalmazza. Egyrészről figyelembe veszi a gyermek életkorát, számítógéppel kapcsolatos ismereteit. Az első feladatok között szerepel magának a jeleknek a megtanulása, valamint a vonszolás technikájának gyakorlása, miközben észrevétlenül gyakorolja a gyermek a rész-egész viszonylatokat. Ha csak a harmadik szint első feladatait nézzük, már a legkisebbeknek is nagyon jó kiegészítős játékot találtunk. A gyakorlás során eljuthatunk az algoritmusokon keresztül egy egész rajzfilm elkészítéséhez is. Közben pedig elsajátítjuk a kódolás alapjait. Bizony, mi magunk is, mert együtt tanulunk a gyerekekkel. Én legalábbis igen. Magam mindenképpen a digitális analfabéták csoportját erősítem, s csak szeretnék a bevándorlók közé tartozni.

Amellett, hogy szép, magyar, korosztályra differenciált, nagyon jól fejleszti a szem-kéz koordinációt és a finommotorikát. Ezzel nincs egyedül, hisz nagyon sok számítógépes játék ezt ugyanígy tudja. Azonban olyan észrevétlenül tanítja a kódolás alapjait a játék eszközével, hogy még a lányok is kedvet kapnak hozzá a kedves figurákkal és feladatokkal.

Magam akár csoportban (főleg nagycsoportban), de tehetséggondozás során is használhatónak tartom az óvodai mindennapokban. A nehezedő feladatok, ahogy haladunk előre a programozás játékos világában, igen nagy fokú tudatos figyelmet igényelnek, ami nem is olyan nehéz, hiszen a feladatok egymásra épülésével lépésről-lépésre bővül tudástárunk, egyre több sikerélményhez jutunk, s ez felkelti kíváncsiságot és fenntartja a figyelmet.

És ha már az a hangya elindult, had menjen! Ha a laptop mellé odaképzelünk egy okos tévét, meg összekötő (HDMI) kábelt, máris van egy viszonylag olcsó, világosban is élvezhető kivetítőnk! A továbbiakról már csak a testületet kell meggyőzni és a kedves  Fenntartót.

IKT 2. nap

A mai nap eldöntöttem, hogy hamarosan be kell szereznem egy működésbiztos tabletet. Bár már a működésbiztos laptop is nagy eredmény már.
Beadandó elgondolkodtató!!!