A kódolás első lépései az óvodában

Tevékenység tervezet

Óvodapedagógus neve: Babarczy Andrea

Helyszín: Zuglói Kincskereső Óvoda

Időpont: 2017. április 11.

Csoport neve, összetétele: Okosodó Kincskereső Tehetségműhely (nagycsoportosok)

Tevékenység	Eszközök	Cél	Szervezési formák, módszerek	Fejlesztési területek	Várható eredmény
I. Hangulati bevezetés: figyelemjáték (szóismétlés)	nincs	Figyelmük játékos felkeltése.	-frontális -magyarázat, gyakorlás	Figyelem, ritmus, szerialitás.	A játékkal ráhangolódnak egymásra, a koncentrálásra.
II. Kedvenc tehetségműhelyes játékom bemutatása röviden	nincs	Választott játék bemutatása érthetően	-frontális, egyéni -magyarázat, egyéni segítségadás	Beszédkészség, együttműködési készség, türelem	Meg tudnak egyezni egymás között, hogy milyen sorrendben mutatják be a választott játékot, azt érthetően el is magyarázzák nekem
III. Egy, közösen választott játék közös játszása két csapatban	táblás játékok	A játék szabályainak és stratégiájának összefoglalása játék közben	-Kooperatív -magyarázat, bemutatás, gyakorlás, egyéni segítségadás	Együttműködési készség, türelem, stratégiai gondolkodás	Össze tudják foglalni a választott játék lényegét, játék közben érthetően tudják elmagyarázni a lehetséges variációkat, lépéseket, ebben együtt tudnak működni
IV. Code.org bemutatása, kipróbálása felváltva a labirintus sorozatig	2 db laptop		-Kooperatív -Magyarázat, bemutatás, gyakorlás, egyéni segítségadás		Meg tudnak egyezni az eszközhasználatban, ráéreznek a programozás lényegére, képesek lesznek a feladatok megoldására
V. Hangulati levezetés: figyelemjáték ismétlése csukott szemmel (szóismétlés)	nincs	Figyelmük játékos felkeltése.	-frontális magyarázat, gyakorlás	Figyelem, ritmus, szerialitás.	A

Reflexió

Tervezés reflexiója

A program olyan csoportban lett kipróbálva, ahol ismernek engem a gyerekek, de még magam nem vettem részt az ő műhelyfoglalkozásukon. Előzetesen érdeklődtem a kollégánál, hogy szokta szervezni ezeket a tevékenységeket. Szerencsére hasonló szisztéma szerint, mint két évvel ezelőtt magam is a Zenei tehetségműhelyben. Alapfelállás, hogy a foglalkozás elején és végén mindig van ráhangoló és levezető játék. Közte szervezünk különböző fejlesztő tevékenységeket.

Maguk a foglalkozások - mivel nagycsoportos, beazonosított tehetségpalántákról van szó - ebéd után egy órás időintervallumban történnek. Utána a gyerekek visszamennek csoportjukba, és ők is lefekszenek még egy kis időre. A tehetséges gyermekek sajátossága, hogy általában kevésbé igénylik a délutáni alvást. Azonban a Pedagógiai Programunkban megfogalmaztuk, hogy egy óra ágynyugalomra minden gyermeknek szüksége van. Így, ennek tükrében alakítottuk ki az egyéni tehetséggondozás gyakorlatát.

A műhelyvezető kollégától azt kértem, hogy hozza be azokat a játékokat a foglalkozásra, amit eredetileg is betervezett, mert nem szeretnék nagyban eltérni az ő éves tervétől, hanem csak azt szeretném kipróbálni, mennyre illeszthető be a számítógép a táblás játékok közé. Éppen ezért a foglalkozás nagy részében az ismert táblás játékokkal játszottunk. A tervem az volt, hogy ők is bemutatnak nekem egy kedvenc játékot, cserébe én is bemutatok nekik egy számítógépes játékot.

Végrehajtás reflexiója

A ráhangoló játékkal felkeltjük a figyelmet,”összerázzuk” a csapatot, amire azért is van szükség, mert több óvodai csoportból jönnek ebéd utáni teli pocakkal a gyerekek. A mai játék szóismétlős figyelemjáték volt. Öten játszottunk, négy gyümölcsnevet ismételtünk sorban, egyenként, a második gyümölcs nevére koppintani kellett az asztalon.

Alma, körte, dió, szilva, alma, körte, …

A kis megakadások, tévesztések után sikerült kétszer körbeérni hibátlanul. Meglepő volt, hogy türelmesen várták a gondolkodó társukra. Ez valószínűleg a sok táblás játéknak is köszönhető, amit egész évben tanultak. Ebből is látszik, mennyire komplexen fejleszti a gyermek személyiségét a matematikai játékok mindegyike.

Ezután mindenki odahozott egy játékot a készletből, amivel a legjobban szeretett idén játszani. Szerencsére nem volt vita, mindenki mást választott, hiszen bőven volt választék. Sorban, általuk meghatározott sorrendben bemutatták a játékokat. Nekem, a „tudatlannak” olyan érthetően el tudták mondani a szabályokat, a játékok alap trükkjeit, hogy ismét rácsodálkoztam arra, mennyi mindent lehet fejleszteni ezekkel a játékokkal. Hiszen nem csak bábokat rakosgatnak egész idő alatt, hanem felismerik és meg is fogalmazzák az összefüggéseket, tanítják egymást, kivárják egymást.

Azt kértem a társaságtól, közösen egyezzenek meg egy játékban, amit együtt játszanánk. Itt sem volt vita. Elfogadták egymás véleményét némi érvelés után. Látszólag nem a domináns személy döntött. Talán ilyen csoportban nem is nagyon lehet domináns senki, hiszen ők mind külön kis egyéniségek.

A játék után következett a technika pillanata. Szerencsére sikerült wifire kapcsolódni mind a kép géppel. Ezt a mennyiséget ehhez a létszámhoz elegendőnek tartottam, mivel első alkalomról van szó. Először megkérdeztem, ki szokott gépet használni. Itt jött az első nagy levegő vétel: SENKI közülük. No, akkor rajtam a felelősség, hogy vezetem be őket a számítástechnika rejtelmeibe!

Az első feladatsort én kattintottam az ő válaszuk alapján, közben magyaráztam a felületen látható jeleket és hangeffekteket a további egyéni feladatmegoldáshoz. Utána felosztották magukat a két géphez, s párhuzamosan kezdték a játékot.

Második nagy levegő vétel: KETTEN BALKEZESEK! Sebaj, átállítjuk az egér gombjait. Ez valamiért nem sikerült. A kolléga megnyugtatott, hogy a lánya is balkezes, de nem állította át, mert így tanulta az iskolában, s otthon sem kell állandóan átállítani a közösen használt gépen. Az én gépemnek elég kicsi egere van, ennek ellenére nehéz volt a gyerekeknek az egérmozgatása. Igaz, hogy lakkozott felületű asztalon, egérpárna nélkül dolgoztunk. Erre sajnos nem gondoltam. Mozgatás gyakorlása során csak a kattintásokban kellett segítenem, mert hiába volt keskeny az egér, mégis csak hosszú volt a kezükhöz. A játék logikáját gyorsan megértették, élvezték a „beprogramozott” figurák mozgását.

Önértékelés reflexiója

Úgy hittem, kellőképpen felkészültem egy éves műhelymunka végén, az alkalmi vendég szerepét betölteni. Tájékozódtam az éves tematikáról, arról, hol tartanak most a gyerekek, milyen a foglalkozások felépítése. Ez azért volt fontos, hogy ne zavarjam meg túlságosan a műhely rutinját. Ebben nem is volt gond.

A számítógép használatát is igyekeztem kellőképpen előkészíteni. Szerintem ehhez jó programot választottam, mert kellő feladatot tartalmaz az előkészítésre, az egérhasználat gyakorlására. Talán lehetne előtte más játékokat is játszani, például a táblás játékok online formáját, hogy a programozás elkezdése előtt biztos egérhasználókká váljanak. Az egérpad használata is segítené őket a lakkozott asztallapon. Továbbá célszerű lenne felmérni a balkezes gyerekeket, s előtte érdeklődni a szülőknél az otthoni használatról. Talán azt is érdemes lenne felmérni, mit szólnak a szülők az óvodai számítógép használatról, s beszélgetni velük valamilyen formában (szülői értekezlet, szülői klub, stb.). Az egyik kislány mondta, hogy anyukája tiltja otthona „kütyüket”. Ezzel az egy alkalommal talán nem gázoltam bele egy család értékrendjébe.

Összességében sikeresnek mondhatom a próbálkozást. Érdemes gondolkodni azon, hogyan lehetne a jövőben beépíteni legalább a tehetséggondozás gyakorlatába a számítógép használatát. Jelenlegi infrastruktúrán keretei között (gyenge wifi hálózat, gép hiány) nem is lehet nagyon másban gondolkodni. Továbbá a pedagógusok képzettségét, informatikai ismereteik bővítését is szorgalmazni kellene. Számomra érdekes kísérlet, jó játék volt, ami újra elindította a hangyát énbennem.